3. rész Egy saját sárkány

Másnap reggel arra ébredtem hogy egy homoklidérc van az ágyam mellett, és nyalogat. Riadtan felkaptam a fejem, és hátraugrottam.
-Áááá!
A homoklidérc csak nézett én meg lenyugodtam végre.
-Ki vagy te?- kérdeztem.
Nagyon nyugodtnak látszott, nem akart bántani.

Felkeltem és megsimogattam. Felöltöztem gyorsan, mert már hallottam a többiek hangját kintről.
-Na jól van.. Gyere ki megyünk a többiekhez. :)
Mikor kiléptem az ajtón, láttam a többiek repkednek az égen. Amikor észre vettek, rögtön leszálltak mellém..
-Szia, Jóreggelt.- mondta Hablaty.
-Hello. - mondták a többiek.
-Hogy vagy?-kérdezte Hablaty
-Énn...- de mielőtt kimondhattam volna, kidugta a fejét a homoklidérc.
-Ó! Ki ez? -nézett furán Hablaty?
-Hű ő a tied? -kérdezte Asztrid
-Azta, ez király.-mondták az ikrek.
-Nem, nem. Nyugalom! Nem az enyém. Itt állt az ágyam mellett.. -mondtam nekik hogy lenyugodjanak.
-Ez fura- mosolygott Hablaty. -Biztos szeret téged.
-Igen. Igen bla bla blaaa.- dumált közbe Takony- De nevet is kéne találni neki nem?
-Jót mondtál Takony.-szólt Asztrid
-Ja.. Legyen mondjuk Homokfojtógyilkoshalál..-mondta Fafej.
-Ööö..
-Skyler?- szólt Kőfej.
-Hű.. ez tetszik..- dicsértem.
-Rendben. akkor Skyler lesz.-nevetett Hablaty.
Azzal Skyler megnyalt, és elment a házak közé.
-Látom máris otthon érzi magát. -mosolygott rám Hablaty.-Nekem most mennem kell, szia.:)
-Szia.
-Mi is megyünk. Nem jössz? Repkednénk egy kicsit.-Kérdezte Asztrid.
-Nem tudok. Nincs még sárkányom..-mondtam
-Ülj föl mögém.:)-ajánlotta Astrid
-Nem.. nem akarok a terhetekre lenni..
-Akkor ülj fel Skylerre.
-Hát jó :)-fütyültem egyet, és máris ott termedt.
Felültem rá, és körberepültük a szigetet. Mindent megmutattak Asztridék.
Mikor leszálltunk lehettet du. 2 óra.
-Jó volt. Mi?- kérdezte Astrid.
-Igen nagyon élveztem :)
-Jól van. Gyerünk, menjünk enni valamit. Már tök éhes vagyok.-mondta Takony
-Ja, én is.-szólt Fa.
-Te nem jössz?- kérdezett Astrid.
-Nem..Most..nem. Majd talán később..-mosolyogtam rájuk, majd elindultam-sziasztok:)
-Szia.- mondták.

                                    ***
Elindultam a Holló-szirthez ahol az Ölvészem volt.. Őrláng.
10 perc múlva ott voltam. Őrláng várta a kaját, de most nem volt nálam semmi.
-Szia Őrláng.-nem próbáltam meg megsimogatni. Tudtam hogy még nincs itt az ideje.
Őrláng kicsit megszagolt, megnyugodva vette észre hogy tényleg én vagyok.
Kb. 4 órát vele voltam. Néztem hogy mit csinál, beszéltem hozzá.
Már ment a nap lefelé. Mikor úgy éreztem itt az ideje hogy megszelídítsem.
Közelebb mentem hozzá, ő felém fordult. Egy ideig a szemébe néztem, aztán lassan nyújtottam felé a kezem. Mikor észrevette hogy felé nyúlok, felmordult, és elfordította a fejét.
Én csalódottan hátráltam, és hazaindultam.
                                                             ***
Éjszaka már csend volt a faluban. Senki se járkált már. Én kiültem a tenger mellé, egy mólóra és a
messzeséget bámultam. Csak Őrláng járt a fejemben. Miért nem érinthettem meg, pedig azt hittem bízik bennem... A szemem kicsit könnyes lett, de biztos csak a szél volt.. letöröltem a felsőm ujjával..
Aztán tovább gondolkodtam..
Hirtelen szuszogást hallottam mögülem.. Egyre közelebb jött. Éreztem ahogy rámlehel. Végigfutott a hideg a hátamon. Lassan megfordultam Őrláng volt az! Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de nem lehetett, lassan felálltam, elfordítottam a fejem, és kinyújtottam a kezem felé. Ezt most nem szúrhatom el. Éreztem ahogy a meleg orra a kezemhez ér. Kinyitottam a szemem és hosszasan néztük egymást. Aztán a hátára mutatott, hogy üljek fel.
-Nem.. nem mehetek.
De olyan hívogató volt, hogy nem hagyhattam ki. Felültem a hátára, és ő felrepült. Csodálatos volt ahogy elsuhanunk a falu felett, aztán az erdő , majd a Holló-szirt felett. Körülbelül fél óráig repültünk, aztán leszálltunk a házam mellett. Leszálltam róla.
-Köszönöm Őrláng ez csodálatos volt.
 Aztán bementünk a házba. Éjfél körül lehetett, a hold már az ég legmagasabb pontján volt. A felső ablakom nyitva volt. Adtam Őrlángnak egy kis birkát, amit rögtön megevett.
Aztán meséltem neki magamról. Tudtam nem tud beszélni, de érti amit mondok.
Hirtelen lépteket hallottam.
-Őrláng most menned kell. Nem vehetnek észre. Megöleltem, azzal kirepült a felső ablakon. Pont akkor nyitott be Hablaty,
-Szia.
-Sz..Szia..
-Láttam ébren vagy. Mit csinálsz ilyen későn?
-Én csak megnéztem a... a falut.. igen. mert nem tudtam elaludni.-közben próbáltam eltakarni a
kosarat amiből Őrláng evett.
-Értem. De mostmár tudsz aludni. Ugye?
-Igen. Persze :)
-Akkor szia. Csak ennyit akartam kérdezni :)-Azzal megölelt és elment.
Huhh. Ezt megúsztam. És megnyugodva lefeküdtem aludni.