5. Mi kell egy sárkánynak, avagy egy új barát ELSŐ RÉSZ.

Másnap reggel nagyon korán keltem, annyira hogy még a mániákusan korán kelő hibbantiakat is megelőztem. Őrláng már nem volt a házban, amiért őszintén szólva egy kicsit megijedtem, hátha elvitték Hablatyék, vagy megtámadott valakit. De aztán rájöttem, hogy ez képtelenség lenne, mivel Őrláng nem tenne ilyet. Vagy ha el akarnák rabolni (ami szerintem nemigen fordulna elő) akkor se hagyná magát. Úgyhogy azzal a tudattal mentem ki, hogy Őrláng visszament a szirthez hogy ne találják meg. A tőröm még mindig ott lógott rajtam, úgyhogy Őrláng egy kis része még mindig velem volt. Friss nyári reggel volt, egészen felüdültem tőle. Nyakamba kaptam az íjam, és elindultam a Holló-szirthez. (Igazából semmi kedvem nem volt gyalogolni 10 percet).
Mikor odaértem nem találtam senkit. Biztos csak elbújt. Úgy mint tegnap.-gondoltam megnyugodva.
De egy idő után tényleg nem találtam, és már kezdtem aggódni. Kerestem mindenhol, de sehol se találtam. Már majdnem feladtam, mikor valami megmozdult egy bokor mögül. Kifeszítettem az íjam, és céloztam, de hirtelen Őrláng ugrott ki belőle. Az íjat visszaengedtem és a föld felé tartottam.
-Úristen Őrláng! Majdnem lelőttelek!
Őrláng odafutott hozzám és megnyalta a fejem.
-Mi van a szádban?
Erre kiköpött egy tonna halat.
-Úristen! Mi ez?
*Edd meg* sugallta a tekintetével. Én megfogtam egy halat, és jól szemügyre vettem.
Ekkor eszembe jutott valami.
-Gyere! Hoznál nekem egy kis fát? :)
Őrláng elrepült, és fél perc múlva hozta is az ágakat.
-Ó ezek pont jók lesznek!
Na gyere!- azzal leültem és elkezdtem csiszolni a fát.
Őrláng valószínűleg értette hogy mi a szándékom, mert mutatta hogy menjek arrébb. Arrébb mentem, erre ő rálehelte a villámait a farakásra. Először csak szikráztak, aztán elkezdtek lángolni.
-Ó, köszi. :)- Őrláng visszamosolygott, de most jobban ment neki mint múltkor.. Sőt, egész jól csinálta.
-Na! Készítsük el a kaját!
Rászúrtam az egyik nyilamra a halat, és a tűz fölé tartottam. Őrláng mellém feküdt, é ette a saját hal adagját, közben én nekidőltem. Pár perc múlva elkészült az első hal.
-Hmm. Nagyon jól néz ki!
Miután megettem, még öt halat megsütöttem, mikor Hablatyékat hallottam közeledni.
-Őrláng! Indulnunk kell! 
Őrláng felpattant. Gyorsan felkaptam a cuccaimat, és felszálltam a hátára. Elkezdtünk repülni.
-Ajjaj! Látom őket. Zuhanjunk a fák közé.
Azzal bezuhantunk a fák közé. Ügyesen kerülgettük a fákat, majd mikor hallótávon kívülre kerültek, leszálltunk.
-Huhh. Ez meleg volt.
Gyorsan leellenőriztem a cuccaimat, de egy nyíl hiányzott. Az a nyíl amivel a halat sütöttem.
-Jajj ne. Hiányzik egy nyilam.
Őrláng átnézte a nyíltartót, és egyetértően bólintott.
Hirtelen Hablatyékat hallottam.
-Jaj ne! Itt repülnek fölöttünk.-súgtam neki.-Bújj el!
Őrláng belapult egy bokor mögé az aljnövényzetbe. Elrepültek fölöttünk.
-Jól van. Előjöhetsz.
Őrláng sóhajtott egyet.
-Jól van Őrláng. Most már haza kéne mennem, de túl messze vagyok ahhoz hogy gyalog menjek. Haza tudnál vinni?
Őrláng bólintott, és a hátára dobott. 20 perc múlva már lehetett látni a falut.
-Jól van. Itt tegyél le.
Őrláng leszállt, én pedig elköszöntem tőle.
-Ma még találkozunk.
Azzal megöleltem, és elindultam a falu felé.