2015. május 2., szombat

4. Ha van egy titkos Ölvészed

Másnap reggel nagyon fáradtan keltem. Kintről már megint zajokat hallottam. Takonypóc és az Ikrek voltak. Valamin nagyon veszekedhettek, mert csak úgy zengett a falu tőlük. Ezek a Hibbantiak milyen korán kelnek.. Mikor kikeltem az ágyból, megláttam valamit az ágyam mellett a földön.
-Mi ez?
Egy kb. 15 centis fém tüske volt. Vajon ez Őrlángé? Vedli a tüskéit? Hirtelen bepattant a fejembe egy ötlet. Mi lenne ha tőrt csinálnék belőle. Íjam már van, gronkelvas kardot meg kaptam Bélhangostól amikor megérkeztem.. Ez jó ötlet. Máris futottam Bélhangoshoz hogy csinálja meg tőrnek. Az ikrek, és Takonypóc már rég nem voltak ott. Útközben találkoztam Astriddal.
-Reggelt!- köszöntem futva.
-Szia :)
Már láttam Bélhangos műhelyét mikor hirtelen megálltam. Nem szabad megtudniuk. Még nem. Így hát Bélhangos se tudhatott Őrlángról. És mi lenne ha Hablaty megtudná tuti haragudna amiért nem hallgattam rá :/ Majd elmondom nekik.
-Na jó.. Majd megcsinálom magam.
Azzal máris hazafutottam. Otthon megtaláltam a hozzá való cuccokat és máris kezdtem a munkát. 2 óra múlva megszületett a mestermű. Nagyon jól nézett ki. Valahogy így:


Csináltam hozzá egy tokot is amit a derekamhoz erősítettem. Kipróbáltam, és ereje olyan volt akár a gronkelvas.
-Hmm. Nagyon jó!
Azzal indultam kifelé, vagyis indultam volna, ha Hablatyék nem ácsorognak az ajtóm előtt. Csodás..
Ráhúztam a felsőmet a tőrre hogy ne látszódjon, aztán kiléptem.
-Sziasztok-köszöntem-Hát ti?
-Szia. Azért jöttünk hogy elmondjunk neked egy új hírt. Egy új lány fog jönni Hibbant-szigetre, de csak pár napra. A neve Laura. Egy ölvésze van, de többet nem tudunk. :)-mosolygott Hablaty.
Micsoda? Egy ölvésze? Annyira megörültem, hogy szerintem valami nagyon fura fejet vághattam, mert Asztrid rögtön rákérdezett:
-Mi ez a fej? :D
Nevettünk egyet.
-Na jól van.. Gyere Lyall egy fontos nap jön ma el számodra!
Na vajon mi.. :/
-Ma megkapod életed első sárkányát :)
Nee Odin szakállára :( Olyan rosszul kezdtem érezni magam..
-Gyere!
Bementünk a sárkányistállóba. Tele volt szebbnél szebb sárkányokkal. De nekem egyik se tetszett igazán. Ott volt Pamkó is egy magán istállóban.
-Szia Pamkó.. Nagy bajban vagyok.-súgtam oda neki
A sárkány erre megnyalt és sajnálattal nézett rám.
-Na? Választottál?-kiabált oda Hablaty az istálló végéből.
Ekkor eszembe jutott valami.
-Igen :)- válaszoltam.
-És melyik? 
-Egy szörnyen-nagy rémség. 
-Ezzaz! Tudtam!-vágott közbe takonypóc, mire Fogatlan megbökte.
-Oh. Akkor gyere szelídítsük meg.
-Ne! Még ne. Mert nincsenek összekészítve a cuccok otthon!
-Milyen cuccok?
-A sárkányhoz.-válaszoltam neki magabiztosan
-Hmm van benne némi igazság :)-mosolygott- Akkor holnap? 
-Talán addigra meglesznek :)
-Rendben. Akkor menj készítsd a dolgokat. :)- mondta nekem Hablaty.
-Persze. Máris megyek! Sziasztok!
-Szia!
Megvártam míg eltűnnek, majd elindultam. De egyáltalán nem a házam felé, hanem Őrlánghoz.
10 perc gyaloglás után odaértem, de nem találtam senkit.
-Őrláng!-szóltam, de semmi reakció.
Hirtelen elém ugrott Őrláng, megszagolt, és megnyalta a hajamat.
-Fujj!
Őrláng ugrált párat körülöttem, aztán megállt. 
-Mit szólnál ha repülnénk egy kicsit?
Őrláng bólogatott, aztán feldobott a hátára.
-Jól van.. Körülbelül 4 óra lehet. Indulhatunk!
Azzal Őrláng felszállt, és már suhantunk is.

 Este 8-ig repültünk, zuhantunk, pörögtünk, minden manővert megcsináltunk amit csak lehetett. Már ment a nap lefelé. Gyönyörű volt, főleg így sárkány hátról. Megöleltem Őrlángot. 
Már egészen besötétedett, 10 körül járt mikor hazaértünk. Már mindenki aludt. 
-Na így most már értem miért kelnek ilyen korán..
Bementem a házamba Őrlánggal együtt, és adtam neki egy kosár birkát.
-Oh, jut eszembe! Ez itt a tied?-húztam elő a tőrt.
Őrláng megszagolta, és hátranézett az egyik tüskéjére ami épp nőtt kifelé.
-Aham, szóval vissza is nő. :)
Ő próbált visszamosolyogni, de.. Nem nagyon sikerült neki.
Aztán elmeséltem neki minden bajomat, ezzel a sárkányválasztással kapcsolatban.
Miután mindent elmondtam, egyetértően rám nézett, és megnyalt.
-Ugye számíthatok majd rád, és nem mondod el majd senkinek?
Őrláng bólintott egyet, én pedig megöleltem. -Köszönöm...:)
Aztán lefeküdtem aludni, elalvás előtt Őrláng megnyalta az arcom, és ő is elaludt...










1 megjegyzés: