2. Fejezet. Az Ölvész

Már egészen beesteledett, mikor odaértem a Holló-szirthez. Alig lehetett látni valamit a ködtől.
Én viszont láttam valamit.. Egy igazi Ölvészt.
-Na jó.. Itt az alkalom..-suttogtam.
Közelebb mentem, és egy szikláról figyeltem őt.
Nem lehetett látni milyen színű volt, mert akkora volt a köd és olyan sötét volt.
egyszer csak megreccsent egy ág, az Ölvész pedig rám nézett.

Hirtelen Hablaty jutott eszembe, hogy a vad sárkányok milyen veszélyesek. Jobb lett volna most futni, de én maradtam. Ott állt velem szemtől szembe, és nem mozdult. Aztán hirtelen valami zajt hallott és elrepült.
Én csak néztem ki a fejemből, és nem tudtam mi tévő legyek. Azt gondoltam, hogy holnap hajnalban visszajövök a szirthez, és felkutatom.
Hazamentem és lefeküdtem aludni.
                                                                             ***



Másnap reggel el is indultam az szirthez. A sárkány most is ott volt. Hajnali 5 volt, és mostmár felszállt a köd. A nap most kezdett felkelni. sok mindent megtudtam az Ölvészekről még párszor átolvastam az Ölvészes részt. Megtudtam, hogy a birka a kedvenc ételük, úgyhogy hoztam egy nyers birkaoldalast. A sárkány zöld volt. Még nem ébredt föl, ezért gondoltam odacsempészem a húst, aztán megfigyelem mit reagál az ételre.
Lerajtoltam a noteszembe, valahogy így nézett ki.

Elindultam a húscafattal a kezemben, de mielőtt lerakhattam volna elé felkapta a fejét, és elkezdett morogni. Én hátrébb léptem pár lépést, ő meg felállt és abbahagyta a morgást. Gyanakvó szemekkel nézett rám.
-Nézd... Hoztam neked kaját.. Őrláng..-Ugyanis így neveztem el. Mikor Hablaty magyarázta a sárkány szelidítés lényegét, azt mondta hogy nagyon fontos nevet adni a sárkánynak.
Őrlángnak kitágult a pupillája és ártatlan szemekkel nézett rám. Én erre odanyújtottam a bárányt.
Ő lassan elvette, utána meg egy pillanat alatt lenyelte.
-Úgy látom nem volt számodra túl nagy adag...
Leültem mellé, Ő meg csak engem nézett. Az egész délelőttöt ott töltöttem. Dél körül eszembe jutottak a többiek, és gondoltam vissza kéne mennem.
-Szia Őrláng. Még visszajövök.-azzal elindultam vissza a faluba. 20 perc múlva ott is voltam.
Hablatyék már égen-földön kerestek. -
Hol voltál?- Kérdezték.
-Ááá... Én csak... megnéztem pár sárkányt az istállóban.. Hogyha majd választanom kell akkor tudjam milyet.-mondtam hebegve..
-Akkor jó.:)- Mondta Hablaty.
-Ugye a Szörnyennagy-Rémséget választod? Azon csak az igazán jó sárkánylovasok ülnek.- kacsintott rám dicsekedve Takonypóc miközben Kampón ült.
-Lehet hogy te ülsz rajta, de irányítani is tudni kell!- mondta nevetve Astrid Takonynak.
És Kampó már repült is Takonnyal a hátán.
-ÁÁÁÁ! Szedjetek le! Elég legyen te mihaszna hüllő!-ordított Takonypóc.
Mi meg csak röhögtünk.
-Ennyit a nagy sárkánylovasról-nevetett Hablaty.

-Segítsünk neki?-kérdezte Halvér.
-Aludjunk rá egyet..-mondta Asztrid.
-Gyertek menjünk a Sárkányistállóba.-mondta Hablaty.-Megnézzük a sárkányokat. És ha szeretnéd választhatsz is egyet. :)
Nekem erre rögtön görcsbe rándult a gyomrom.
Mi lesz az én Őrlángommal? Én erre csak azt tudtam mondani:
-Jó...
-Nem vagy túl lelkes. Mi a baj?-kérdezte Asztrid. (erre már Kampó is leszállt.)
-Semmi menjünk.-mosolyogtam.
10 perc múlva végigjártuk az istállót.
-Na melyik tetszett?-kérdezte Hablaty
-Hát igazából nem tudom eldönteni. Talán majd holnap :)
-Hát rendben. -mondta Hablaty.
Én most megyek.- mondtam, majd elindultam.
-Szia-mondták
Nekem viszont végig Őrlángon járt az eszem.