6. Mi kell egy sárkánynak, avagy egy új barát 2. RÉSZ

Mikor besétáltam a faluba, nem találtam a többieket. Egy siklósárkányt találtam, akit rögtön megszelídítettem. Fekete-Zöld volt, és ha jól láttam fiú. A neve Sunburn lett.

-Jól van Sunburn. Meg kéne keresnünk Hablatyékat. Tudod, azt a fiút aki folyton magyaráz.
Sunburn erre felkapta a fejét, és mutatta hogy üljek a hátára. Felültem a hátára, és hirtelen felrepült.
2 perc múlva ott voltunk Hablatyéknál a sárkánysuliban. Egy kék sárkánnyal volt meg egy lánnyal.
Ha jól láttam egy ÖLVÉSZ VOLT! Lehet hogy megérkezett az új lány? Leszálltam a sárkánysuli ajtaja előtt, és beköszöntem.
-Sziasztok.
-Szia :) -mondták
-Köszi a fuvart.-súgtam oda Sunburnnek, és elindultam befelé.
-Szia. Én Laura vagyok :)-köszönt a lány.
-Szia. Én Lyall.
-Jól  van lányok, én megyek. Barátkozzatok-köszönt Hablaty, azzal felült Fogatlanra és elrepült.
Eleséltem magamról mindent Laurának, de Őrlángról semmit.
-Aha, értem :) Ő itt Viktória, 16 éves, és titán :)

-Értem..-válaszoltam, és a távolba meredtem.
-És neked milyen sárkányod van?-kérdezte.
-... Nekem nincs.
-Komolyan? Hogyhogy?
-Hát hosszú.. Majd elmondom :)
-Rendben.-mondta-Gyere ülj fel mögénk. Mutasd meg a szigetet :)
-J.. Jó.
Felültem a háta mögé, és felszálltunk. Nem sokkal volt másabb mint Őrláng. Megmutattam neki a szigetet, aztán az erdőt.
-Azta! Ennek a helynek mi a neve?-kérdezte
-Hollószirt.-válaszoltam
-Szálljunk le, nézzük meg!
Jajj ne! Itt van Őrláng!  Leszálltunk, én jól körülkémleltem a környéket, nehogy ott legyen Őrláng, de késő volt! Őrláng előrontott egy bokor mögül, ordított egyet.
-VIGYÁZZ!-kiabálta Laura., és már készült, hogy rálőjön egy altatós nyilat.
-NE!-ordítottam és a nyíl elé álltam.
Őrláng elém állt, és körbevett mintha védeni akarna, és megszagolta Laurát.
-Ki ez?-kérdezte, és lassan odanyújtotta a kezét. Őrláng érezte az Ölvész szagot rajta, és érdeklődően hozzáérintette az orrát.
-Ő Őrláng.-mondtam halkan.
-A... a sárkányod?? Azt mondtad nincs!
Őrláng közben észrevette Viktóriát, és odament barátkozni. Leültem egy farönkre, és elmeséltem mindent neki...
-Ráadásul ő is titán. :) De Hablaty nem tudhatja meg.-meséltem neki, mire a sztori végére értem.
-De hát miért nem? Egyszer meg kell tudnia.
-De tuti haragudni fog!
-Dehogy. Ő nem olyan :)
-Jó.. Holnap reggel elmondom. De úgy hogy Őrláng is ott van..
-Ez a beszéd :)-mosolygott.
- :) Szerintem lassan haza kéne indulnunk.
-Egyetértek. Induljunk.
Őrlángék közben már játszottak.
-Őrláng! Gyere, indulunk :)
Azzal felszálltunk a sárkányokra, és visszarepültünk.
-Jól van. Akkor holnap a sárkánysuliban!
-Rendben. Szia!-köszöntem el, s bementem Őrlánggal a házba.
Lefeküdtem az ágyamba, Őrláng az ágy mellé.
-Szerinted Hablaty tényleg nem fog haragudni?
Őrláng megrázta a fejét, és megnyalt.
-Hiszek neked. :)-mondtam- Jó éjt.
És már aludtam is.

5. Mi kell egy sárkánynak, avagy egy új barát ELSŐ RÉSZ.

Másnap reggel nagyon korán keltem, annyira hogy még a mániákusan korán kelő hibbantiakat is megelőztem. Őrláng már nem volt a házban, amiért őszintén szólva egy kicsit megijedtem, hátha elvitték Hablatyék, vagy megtámadott valakit. De aztán rájöttem, hogy ez képtelenség lenne, mivel Őrláng nem tenne ilyet. Vagy ha el akarnák rabolni (ami szerintem nemigen fordulna elő) akkor se hagyná magát. Úgyhogy azzal a tudattal mentem ki, hogy Őrláng visszament a szirthez hogy ne találják meg. A tőröm még mindig ott lógott rajtam, úgyhogy Őrláng egy kis része még mindig velem volt. Friss nyári reggel volt, egészen felüdültem tőle. Nyakamba kaptam az íjam, és elindultam a Holló-szirthez. (Igazából semmi kedvem nem volt gyalogolni 10 percet).
Mikor odaértem nem találtam senkit. Biztos csak elbújt. Úgy mint tegnap.-gondoltam megnyugodva.
De egy idő után tényleg nem találtam, és már kezdtem aggódni. Kerestem mindenhol, de sehol se találtam. Már majdnem feladtam, mikor valami megmozdult egy bokor mögül. Kifeszítettem az íjam, és céloztam, de hirtelen Őrláng ugrott ki belőle. Az íjat visszaengedtem és a föld felé tartottam.
-Úristen Őrláng! Majdnem lelőttelek!
Őrláng odafutott hozzám és megnyalta a fejem.
-Mi van a szádban?
Erre kiköpött egy tonna halat.
-Úristen! Mi ez?
*Edd meg* sugallta a tekintetével. Én megfogtam egy halat, és jól szemügyre vettem.
Ekkor eszembe jutott valami.
-Gyere! Hoznál nekem egy kis fát? :)
Őrláng elrepült, és fél perc múlva hozta is az ágakat.
-Ó ezek pont jók lesznek!
Na gyere!- azzal leültem és elkezdtem csiszolni a fát.
Őrláng valószínűleg értette hogy mi a szándékom, mert mutatta hogy menjek arrébb. Arrébb mentem, erre ő rálehelte a villámait a farakásra. Először csak szikráztak, aztán elkezdtek lángolni.
-Ó, köszi. :)- Őrláng visszamosolygott, de most jobban ment neki mint múltkor.. Sőt, egész jól csinálta.
-Na! Készítsük el a kaját!
Rászúrtam az egyik nyilamra a halat, és a tűz fölé tartottam. Őrláng mellém feküdt, é ette a saját hal adagját, közben én nekidőltem. Pár perc múlva elkészült az első hal.
-Hmm. Nagyon jól néz ki!
Miután megettem, még öt halat megsütöttem, mikor Hablatyékat hallottam közeledni.
-Őrláng! Indulnunk kell! 
Őrláng felpattant. Gyorsan felkaptam a cuccaimat, és felszálltam a hátára. Elkezdtünk repülni.
-Ajjaj! Látom őket. Zuhanjunk a fák közé.
Azzal bezuhantunk a fák közé. Ügyesen kerülgettük a fákat, majd mikor hallótávon kívülre kerültek, leszálltunk.
-Huhh. Ez meleg volt.
Gyorsan leellenőriztem a cuccaimat, de egy nyíl hiányzott. Az a nyíl amivel a halat sütöttem.
-Jajj ne. Hiányzik egy nyilam.
Őrláng átnézte a nyíltartót, és egyetértően bólintott.
Hirtelen Hablatyékat hallottam.
-Jaj ne! Itt repülnek fölöttünk.-súgtam neki.-Bújj el!
Őrláng belapult egy bokor mögé az aljnövényzetbe. Elrepültek fölöttünk.
-Jól van. Előjöhetsz.
Őrláng sóhajtott egyet.
-Jól van Őrláng. Most már haza kéne mennem, de túl messze vagyok ahhoz hogy gyalog menjek. Haza tudnál vinni?
Őrláng bólintott, és a hátára dobott. 20 perc múlva már lehetett látni a falut.
-Jól van. Itt tegyél le.
Őrláng leszállt, én pedig elköszöntem tőle.
-Ma még találkozunk.
Azzal megöleltem, és elindultam a falu felé.

4. Ha van egy titkos Ölvészed

Másnap reggel nagyon fáradtan keltem. Kintről már megint zajokat hallottam. Takonypóc és az Ikrek voltak. Valamin nagyon veszekedhettek, mert csak úgy zengett a falu tőlük. Ezek a Hibbantiak milyen korán kelnek.. Mikor kikeltem az ágyból, megláttam valamit az ágyam mellett a földön.
-Mi ez?
Egy kb. 15 centis fém tüske volt. Vajon ez Őrlángé? Vedli a tüskéit? Hirtelen bepattant a fejembe egy ötlet. Mi lenne ha tőrt csinálnék belőle. Íjam már van, gronkelvas kardot meg kaptam Bélhangostól amikor megérkeztem.. Ez jó ötlet. Máris futottam Bélhangoshoz hogy csinálja meg tőrnek. Az ikrek, és Takonypóc már rég nem voltak ott. Útközben találkoztam Astriddal.
-Reggelt!- köszöntem futva.
-Szia :)
Már láttam Bélhangos műhelyét mikor hirtelen megálltam. Nem szabad megtudniuk. Még nem. Így hát Bélhangos se tudhatott Őrlángról. És mi lenne ha Hablaty megtudná tuti haragudna amiért nem hallgattam rá :/ Majd elmondom nekik.
-Na jó.. Majd megcsinálom magam.
Azzal máris hazafutottam. Otthon megtaláltam a hozzá való cuccokat és máris kezdtem a munkát. 2 óra múlva megszületett a mestermű. Nagyon jól nézett ki. Valahogy így:

Csináltam hozzá egy tokot is amit a derekamhoz erősítettem. Kipróbáltam, és ereje olyan volt akár a gronkelvas.
-Hmm. Nagyon jó!
Azzal indultam kifelé, vagyis indultam volna, ha Hablatyék nem ácsorognak az ajtóm előtt. Csodás..
Ráhúztam a felsőmet a tőrre hogy ne látszódjon, aztán kiléptem.
-Sziasztok-köszöntem-Hát ti?
-Szia. Azért jöttünk hogy elmondjunk neked egy új hírt. Egy új lány fog jönni Hibbant-szigetre, de csak pár napra. A neve Laura. Egy ölvésze van, de többet nem tudunk. :)-mosolygott Hablaty.
Micsoda? Egy ölvésze? Annyira megörültem, hogy szerintem valami nagyon fura fejet vághattam, mert Asztrid rögtön rákérdezett:
-Mi ez a fej? :D
Nevettünk egyet.
-Na jól van.. Gyere Lyall egy fontos nap jön ma el számodra!
Na vajon mi.. :/
-Ma megkapod életed első sárkányát :)
Nee Odin szakállára :( Olyan rosszul kezdtem érezni magam..
-Gyere!
Bementünk a sárkányistállóba. Tele volt szebbnél szebb sárkányokkal. De nekem egyik se tetszett igazán. Ott volt Pamkó is egy magán istállóban.
-Szia Pamkó.. Nagy bajban vagyok.-súgtam oda neki
A sárkány erre megnyalt és sajnálattal nézett rám.
-Na? Választottál?-kiabált oda Hablaty az istálló végéből.
Ekkor eszembe jutott valami.
-Igen :)- válaszoltam.
-És melyik? 
-Egy szörnyen-nagy rémség. 
-Ezzaz! Tudtam!-vágott közbe takonypóc, mire Fogatlan megbökte.
-Oh. Akkor gyere szelídítsük meg.
-Ne! Még ne. Mert nincsenek összekészítve a cuccok otthon!
-Milyen cuccok?
-A sárkányhoz.-válaszoltam neki magabiztosan
-Hmm van benne némi igazság :)-mosolygott- Akkor holnap? 
-Talán addigra meglesznek :)
-Rendben. Akkor menj készítsd a dolgokat. :)- mondta nekem Hablaty.
-Persze. Máris megyek! Sziasztok!
-Szia!
Megvártam míg eltűnnek, majd elindultam. De egyáltalán nem a házam felé, hanem Őrlánghoz.
10 perc gyaloglás után odaértem, de nem találtam senkit.
-Őrláng!-szóltam, de semmi reakció.
Hirtelen elém ugrott Őrláng, megszagolt, és megnyalta a hajamat.
-Fujj!
Őrláng ugrált párat körülöttem, aztán megállt. 
-Mit szólnál ha repülnénk egy kicsit?
Őrláng bólogatott, aztán feldobott a hátára.
-Jól van.. Körülbelül 4 óra lehet. Indulhatunk!
Azzal Őrláng felszállt, és már suhantunk is.

 Este 8-ig repültünk, zuhantunk, pörögtünk, minden manővert megcsináltunk amit csak lehetett. Már ment a nap lefelé. Gyönyörű volt, főleg így sárkány hátról. Megöleltem Őrlángot. 
Már egészen besötétedett, 10 körül járt mikor hazaértünk. Már mindenki aludt. 
-Na így most már értem miért kelnek ilyen korán..
Bementem a házamba Őrlánggal együtt, és adtam neki egy kosár birkát.
-Oh, jut eszembe! Ez itt a tied?-húztam elő a tőrt.
Őrláng megszagolta, és hátranézett az egyik tüskéjére ami épp nőtt kifelé.
-Aham, szóval vissza is nő. :)
Ő próbált visszamosolyogni, de.. Nem nagyon sikerült neki.
Aztán elmeséltem neki minden bajomat, ezzel a sárkányválasztással kapcsolatban.
Miután mindent elmondtam, egyetértően rám nézett, és megnyalt.
-Ugye számíthatok majd rád, és nem mondod el majd senkinek?
Őrláng bólintott egyet, én pedig megöleltem. -Köszönöm...:)
Aztán lefeküdtem aludni, elalvás előtt Őrláng megnyalta az arcom, és ő is elaludt...

3. rész Egy saját sárkány

Másnap reggel arra ébredtem hogy egy homoklidérc van az ágyam mellett, és nyalogat. Riadtan felkaptam a fejem, és hátraugrottam.
-Áááá!
A homoklidérc csak nézett én meg lenyugodtam végre.
-Ki vagy te?- kérdeztem.
Nagyon nyugodtnak látszott, nem akart bántani.

Felkeltem és megsimogattam. Felöltöztem gyorsan, mert már hallottam a többiek hangját kintről.
-Na jól van.. Gyere ki megyünk a többiekhez. :)
Mikor kiléptem az ajtón, láttam a többiek repkednek az égen. Amikor észre vettek, rögtön leszálltak mellém..
-Szia, Jóreggelt.- mondta Hablaty.
-Hello. - mondták a többiek.
-Hogy vagy?-kérdezte Hablaty
-Énn...- de mielőtt kimondhattam volna, kidugta a fejét a homoklidérc.
-Ó! Ki ez? -nézett furán Hablaty?
-Hű ő a tied? -kérdezte Asztrid
-Azta, ez király.-mondták az ikrek.
-Nem, nem. Nyugalom! Nem az enyém. Itt állt az ágyam mellett.. -mondtam nekik hogy lenyugodjanak.
-Ez fura- mosolygott Hablaty. -Biztos szeret téged.
-Igen. Igen bla bla blaaa.- dumált közbe Takony- De nevet is kéne találni neki nem?
-Jót mondtál Takony.-szólt Asztrid
-Ja.. Legyen mondjuk Homokfojtógyilkoshalál..-mondta Fafej.
-Ööö..
-Skyler?- szólt Kőfej.
-Hű.. ez tetszik..- dicsértem.
-Rendben. akkor Skyler lesz.-nevetett Hablaty.
Azzal Skyler megnyalt, és elment a házak közé.
-Látom máris otthon érzi magát. -mosolygott rám Hablaty.-Nekem most mennem kell, szia.:)
-Szia.
-Mi is megyünk. Nem jössz? Repkednénk egy kicsit.-Kérdezte Asztrid.
-Nem tudok. Nincs még sárkányom..-mondtam
-Ülj föl mögém.:)-ajánlotta Astrid
-Nem.. nem akarok a terhetekre lenni..
-Akkor ülj fel Skylerre.
-Hát jó :)-fütyültem egyet, és máris ott termedt.
Felültem rá, és körberepültük a szigetet. Mindent megmutattak Asztridék.
Mikor leszálltunk lehettet du. 2 óra.
-Jó volt. Mi?- kérdezte Astrid.
-Igen nagyon élveztem :)
-Jól van. Gyerünk, menjünk enni valamit. Már tök éhes vagyok.-mondta Takony
-Ja, én is.-szólt Fa.
-Te nem jössz?- kérdezett Astrid.
-Nem..Most..nem. Majd talán később..-mosolyogtam rájuk, majd elindultam-sziasztok:)
-Szia.- mondták.

                                    ***
Elindultam a Holló-szirthez ahol az Ölvészem volt.. Őrláng.
10 perc múlva ott voltam. Őrláng várta a kaját, de most nem volt nálam semmi.
-Szia Őrláng.-nem próbáltam meg megsimogatni. Tudtam hogy még nincs itt az ideje.
Őrláng kicsit megszagolt, megnyugodva vette észre hogy tényleg én vagyok.
Kb. 4 órát vele voltam. Néztem hogy mit csinál, beszéltem hozzá.
Már ment a nap lefelé. Mikor úgy éreztem itt az ideje hogy megszelídítsem.
Közelebb mentem hozzá, ő felém fordult. Egy ideig a szemébe néztem, aztán lassan nyújtottam felé a kezem. Mikor észrevette hogy felé nyúlok, felmordult, és elfordította a fejét.
Én csalódottan hátráltam, és hazaindultam.
                                                             ***
Éjszaka már csend volt a faluban. Senki se járkált már. Én kiültem a tenger mellé, egy mólóra és a
messzeséget bámultam. Csak Őrláng járt a fejemben. Miért nem érinthettem meg, pedig azt hittem bízik bennem... A szemem kicsit könnyes lett, de biztos csak a szél volt.. letöröltem a felsőm ujjával..
Aztán tovább gondolkodtam..
Hirtelen szuszogást hallottam mögülem.. Egyre közelebb jött. Éreztem ahogy rámlehel. Végigfutott a hideg a hátamon. Lassan megfordultam Őrláng volt az! Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de nem lehetett, lassan felálltam, elfordítottam a fejem, és kinyújtottam a kezem felé. Ezt most nem szúrhatom el. Éreztem ahogy a meleg orra a kezemhez ér. Kinyitottam a szemem és hosszasan néztük egymást. Aztán a hátára mutatott, hogy üljek fel.
-Nem.. nem mehetek.
De olyan hívogató volt, hogy nem hagyhattam ki. Felültem a hátára, és ő felrepült. Csodálatos volt ahogy elsuhanunk a falu felett, aztán az erdő , majd a Holló-szirt felett. Körülbelül fél óráig repültünk, aztán leszálltunk a házam mellett. Leszálltam róla.
-Köszönöm Őrláng ez csodálatos volt.
 Aztán bementünk a házba. Éjfél körül lehetett, a hold már az ég legmagasabb pontján volt. A felső ablakom nyitva volt. Adtam Őrlángnak egy kis birkát, amit rögtön megevett.
Aztán meséltem neki magamról. Tudtam nem tud beszélni, de érti amit mondok.
Hirtelen lépteket hallottam.
-Őrláng most menned kell. Nem vehetnek észre. Megöleltem, azzal kirepült a felső ablakon. Pont akkor nyitott be Hablaty,
-Szia.
-Sz..Szia..
-Láttam ébren vagy. Mit csinálsz ilyen későn?
-Én csak megnéztem a... a falut.. igen. mert nem tudtam elaludni.-közben próbáltam eltakarni a
kosarat amiből Őrláng evett.
-Értem. De mostmár tudsz aludni. Ugye?
-Igen. Persze :)
-Akkor szia. Csak ennyit akartam kérdezni :)-Azzal megölelt és elment.
Huhh. Ezt megúsztam. És megnyugodva lefeküdtem aludni.